Önjavító beton

Önjavító beton

A cement, a homok és a víz keverékének hidratációjával készíthető beton a legelterjedtebb szilárd építőanyag. Ám rendkívül rideg, kemény és törékeny - a hajlítást nem viseli el. E hátrányos tulajdonság megszüntetésére dolgoztak ki új adalékot a Michigani Egyetem építészkarán kutató mérnökök.                   
A betonnak eleve van önjavító tulajdonsága: ha felületi hajszálrepedéseibe locsolás, csapadék vagy pára révén víz jut, ott újra indul a hidratáció, ismét képződik kalcium-karbonát kötőanyag. De a nagyobb sérülésekben, repedésekben és mélyedésekben már nem képes kialakulni. Amennyiben a betont olyan helyen használják, ahol erős a téli fagy, a tágabb résekbe jutó víz már nem hogy gyógyítaná a repedést, hanem jéggé fagyva szét is feszítheti azt.

Ha a betonszerkezet szilárdságát az építésekor vas- vagy acélhuzalokkal is növelték (vasbeton-szerkezet), a beton fagy okozta repedésein átcsorgó csapadékvíz vagy a télen jégmentesítésre használt sós folyadék korrodálni kezdi, rozsdásítja a szilárdító vashuzalokat is. Azok szilárdsága ugyancsak csökken, és a tartósnak, szilárdnak vélt szerkezet eltörik, összeomlik.


A michigani mérnökök a ragasztókban is használatos, polimer műanyagokból kialakított, finom szálakból szőtt hálót helyeztek a betonkeverékbe - ahhoz hasonlatosan, ahogy a jóval vastagabb acélhálót alkalmazzák a vasbetonnál -, aminek köszönhetően még a roppant nagy terhelések hatására is csak öngyógyításra képes kis hajszálrepedések keletkeznek a betonban. Az így megerősített polimerszálas anyag a normálbeton terhelhetőségének ötszázszorosát is komolyabb töredezés nélkül viseli el.


Az új beton tehát sokkal szilárdabb, de drágább is. A kutatóknak a Popular Science folyóirat augusztusi számában ismertetett számításai szerint azonban a tetemes előállítási árat hat-nyolc év alatt ellensúlyozza a karbantartási költségek zsugorodása.

Szóljon hozzá Ön is!

Tájékoztatjuk, hogy hozzászólása csak utólagos jóváhagyás után jelenik meg a weboldalon.