Épület kitűzés, alapásás

Épület kitűzés, alapásás

Irtás, föld- és sziklamunka

Bár az építkezési telkek többsége jellemzően könnyen építhető, és nem igényel különösebb tereprendezési munkálatokat, azonban érdemes még a nagy munka megkezdése előtt jól átgondolni olyan apróságokat, mint például a megfelelő vízelvezetés. Ha például egy hegyoldalban fekvő telek tulajdonosai lettünk, a lezúduló csapadék komoly problémákat okozhat otthonunk stabilitását vagy kertünk beültethetőségét tekintve, ezáltal elengedhetetlen már kezdetben elrendezni a terepet, hogy megbirkózzunk az esetleges problémákkal.

Természetesen előfordulhat olyan eset is, amikor olyan területen építkeznénk, ahol mindent erdő borít, esetleg nincs egy talpalatnyi sík terület sem. Ilyenkor a fakitermelést és a kapcsolódó gyökérrészek kitermelését követően elengedhetetlen síkba rendezni a terepet, hovatovább ajánlatos jó minőségű termőfölddel is feltölteni a felső réteget, ami még az építkezés során úgyis sérül, azonban ha már itt elvégezzük ezt a teendőt, később már csak frissíteni kell a takaróréteget, extra töltésre viszont utólag nem lesz lehetőségünk. A földmunka tehát a megvásárolt telken mindig elsődleges, ha szükség van rá, de amennyiben jól választunk, akkor ez a lépés kimaradhat.

Az alapozás

Ha kellő körültekintéssel kiválasztottuk leendő otthonunk telkét, és minden tervrajz, illetve engedély a rendelkezésünkre áll, hovatovább a szükséges tereprendezésre is sor került, megkezdődhet az építkezés első olyan lépése, mely maradandó nyomot hagy maga után. Ez nem más, mint az alapozás, avagy a fundamentum lefektetés, ami minden egyes ingatlan számára alapvető fontosságú a tartósság tekintetében. Bár kívülről úgy tűnhet, hogy az alapozáskor csak betont öntenek a kiásott földbe, valójában rendkívül precíz mérések előzik meg a földmunkát. Ennek a lépései a következők:

A házalap kitűzése

Miután Magyarországon a földhivatali digitalizálódás során a kétezres években rengeteg eltérés keletkezett a telekhatárokban, ezért még az első ásónyom előtt lényeges egy geodéta segítségével meghatározni leendő otthonunk pontos helyét a telken. A szakemberre nagy szükségünk lehet, hiszen rengeteg későbbi problémát előzhetünk meg abban az esetben, ha utólag derül ki, hogy bár a látható határok tekintetében helyesen jártunk el, a műholdas adatokhoz viszonyítva azonban komoly eltérések mutatkoznak például az oldaltávolság vagy az előkert tekintetében, melyek kapcsán az előírásokat mindig a Helyi Építési Szabályzat határozza meg.

Nyilvánvalóan egy geodéta felkérése többletköltségekkel jár, de ha szabályt sértettünk, sokszoros árat fizethetünk majd érte a későbbiekben. Probléma esetén ugyanis még a lakhatási engedélyt is megvonhatják tőlünk, vagyis hiába készül el a ház, a hatóságok nem engednek majd beköltözni minket. A geodéta ráadásul nemcsak páratlan pontossággal tudja meghatározni otthonunk alapjának helyét, hanem a szintmagasságokat is rögzíteni tudja, miközben felrajzolja a telekre a fundamentum pontos méreteit. Itt sok esetben olyan problémák is felmerülhetnek, melyekkel a tervező korábban nem számolt, tehát sokkal jobban járunk, ha már a tervezéskor kibukik a probléma, mert egy lefektetett alap esetén már nehezebb korrigálni. Magyarországon nagyon gyakori, hogy az építészek csak szemre saccolják meg a telek dőlését és meredekségét, ami rengeteg esetben olyan sokat csalhat, hogy az már alapozás során is komoly fejtörések elé állíthatja a kivitelezőt, de a geodéta segítsége ezen a téren szintén idő előtt fényt deríthet az efféle problémákra.

Az alap kiásása

Amennyiben a házalap kitűzésre került, azaz megvan minden leendő falszerkezet mérete és elhelyezkedése, jöhetnek a munkagépek, hogy a megfelelő mélységben kiássák a házalapot. Az ásás előtt rendszerint felderítésre kerül a telek talajszerkezete, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy egy erősen sziklás, szikár talajon, vagy homokos földben kell dolgozni, lévén ehhez megfelelő fejekre és toldalékokra lesz szükségük a munkagépeknek. Sőt mi több, a talajszerkezet összetétele szintén módosíthatja a korábbi terveket! Alapvető szabály, hogy a ház alapjának legalább a fagyhatár alá kell érnie, azonban laza talajszerkezet esetén – vagy éppen pincéknél, magasabb felépítményű házaknál –, ennél mélyebbre is szükséges lehet leásni, míg a szélesség tekintetében a leendő fal vastagságához kell viszonyítani. Ha tehát az épülő lakóház támfalai 40 centiméteresek lesznek, ahhoz legalább 60 centiméter széles sávalapot kell ásni, mivel mindkét oldalt legalább 10-10 centimétert kell ráhagyni.

Nyilván ezek az értékek csak sávalap ásásakor helytállóak, hiszen létezik többféle alapozási megoldás, azonban az esetek 99 százalékában ez a legjobb és legolcsóbb, hiszen ilyenkor csak a ház leendő falszerkezetének kell mély alapot ásni – gyakorlatilag árkokban. Érdemes egyébiránt előre gondolkodni, és a házzal együtt gondoskodni a közművek nyomvonalainak vagy a kerítés alapjának kiásásáról, ha már úgyis ott a munkagép, és éppen betonozáshoz készülünk. Az alapásás során kitermelt föld egyébiránt elszállíttatható, de a telken is elrendezhető, azonban nem árt odafigyelni arra, hogy ezzel ne akadályozzuk a közművesítést. Az alapásás során ugyanis azért kell kiásni a sávalap mellett ezeket is, mert például a csatornázáshoz kapcsolódó csöveket az alapon keresztül kell bevezetnünk a házba, miközben a víz- vagy a gázcsövek akár később is behúzhatók, hiszen ezeknél nem követelmény, hogy az alapon keresztül csatlakozzanak otthonunkhoz.

A sávalap betonozása

A földmunkák befejezése, avagy a sávalap kiásása után leendő otthonunk építésének egyik legfontosabb munkafolyamata következik, a fundamentum kialakítása és betonozása. Ebből a szempontból fontos lehet megkülönböztetni egymástól a pincézett és pince nélküli ingatlanokat, hiszen utóbbi esetben az előírásokhoz mérten gyakran sokkal mélyebbre kell vinni az alapot.

Pince nélkül

Amennyiben pince nélküli családi ház sávalapját készítjük, az alapbeton magasságát minden esetben úgy alakítsuk ki, hogy a betontető legalább a leendő járdaszint alatt 10 centiméterrel helyezkedjen el. A kész betont gyakorlatilag csak a kiásott árkokba kell önteni – bizonyos esetekben itt különféle vasszerkezeteket alkalmaznak a masszívabb kialakítás érdekében –, majd alaposan bedöngölni és tömöríteni, mert a betonban nem maradhatnak légbuborékok, ellenkező esetben a fagyállóság és a teherbírás egyaránt csökken. A megfelelő tömörítés mellett az alaptető eldolgozása különösen fontos, hiszen itt nem szabad jelentős felületi egyenetlenségeket hagyni.

Az alaptető megszáradását követően készül el a lábazat. Ezt sok esetben zsalukőből alakítják ki, ami gyors, de nem minden esetben tartós megoldás. A zsalukőbe ugyanis nem lehet vasszerelést tenni, márpedig ezen a ponton rendkívül fontos, hiszen segítségével megakadályozhatjuk a különféle repedéseket, melyeket a talajszerkezet problémái idézhetnek elő. A zsalukő helyett inkább zsaluzzunk és betonoztassunk talpkoszorút, melyben masszív vasalás helyezhető el. Amennyiben megfelelő minőségű anyagból épül a lábazat, semmi szükség nem lesz az utólagos hőszigetelésre, elegendő hozzá egy külső vakolás és színezés. Amire azonban fontos odafigyelni, hogy a talpkoszorú a falakhoz mérten legalább 2 centiméterrel beljebb kerüljön, mert ha a lábazat síkja a fal vakolt síkján kívül esik, akkor az később kellemetlen vizesedéshez és szerkezeti károsodáshoz vezethet.

Ha a lábazati beton megfelelő mértékben megkötött – érdemes egy-két napot várni a száradással –, akkor a zsaluzást belül teljesen el lehet bontani, kívül pedig megemelni legalább 10 centiméteres magasságban. Ekkor kerül sor a lábazaton belüli terep, avagy lakásunk leendő alapterületének rendezésére. Ezt sokan földdel, mások kaviccsal töltik fel, ami azonban sokkal fontosabb, hogy bármit is alkalmazunk, megfelelően tömörítsük az egészet, amihez speciális célszerszám szükséges, hogy később ne süllyedjenek meg a belső aljzatok és válaszfalak. A töltést mindig a lábazati beton felső szintjéig vigyük, amire elsőként vasszerelés, általában kifejezetten alapokhoz készült hegesztett térháló kerül úgy, hogy a táblák egymást legalább 20 centiméterrel fedjék. Hogy ne mozduljanak el egymáson, dróthuzallal érdemes őket rögzíteni, majd miután a helyükre kerültek, legalább 8 centiméteres vastagságban betonnal fel lehet tölteni az egészet úgy, hogy mindenhol ügyeljünk a vízszintre, amivel az alapozás lényegi része el is készült.

Pince esetén

Pincés kialakítású lakóházaknál bár hasonló munkafolyamatok zajlanak, már az alapásás mélységét tekintve is jelentős különbségekkel találkozhatunk, hiszen nem kell olyan mély fundamentumot ásni, lévén a pincével övezett részek bőven a fagyhatár alá kerülnek. A sávalaphoz mérten ugyanúgy vasalt talpkoszorút kell készíteni ebben az esetben is, de jelentős különbség, hogy a külső oldalakon az alapot 10 centiméterrel megnöveljük, hogy a szigetelésvédő fal elférjen, amit úgy kell elhelyezni, hogy még falazati egyenetlenség esetén is elférjen a szigetelés beszorítását biztosító habarcs a teherhordó falnál.

A kérdéses habarcs azért különösen fontos, mert a talajvíz miatt a falnak préselődő szigetelés gyakorlatilag áthatolhatatlanná és sérthetetlenné válik. A szigetelést védő falazást legalább a járda alsó síkjáig el kell húzni, míg a szigetelést a járdaszint fölé emeljük legalább 10 centiméterrel. Pincék esetén a lábazaton belüli terep értelemszerűen nem feltöltésre kerül, hanem egy betonfödémet alakítanak ki– a megfelelő betonoszlopokkal és födémelemekkel –, melyek utána megfelelő szilárdságot adnak a belső helyiségek aljzatát biztosító beton elterítésére.